A vidék és a mezőgazdaság fejlesztéséről Kaposváron tartott fórummal ért véget az MSZP Magyarország helye a világban című, a párt választási programalkotását segítő konferenciasorozata. Lamperth Mónika, Kaposvár országgyűlési képviselője házigazdaként fogadta a konferencia résztvevőit. Kiemelte, hogy nagy öröm számára, hogy a megjelent előadók elfogadták a meghívást, hiszen olyan témát sikerült „találni”, amelynek megvalósítási igénye, minden korábbi időnél erőteljesebb ma hazánkban. Hangsúlyozta, hogy ez nem a politikusok, vagy a politikai pártok kérdése, hanem az embereké, akik ennek a válasznak a tükrében tudják elhelyezni magukat Magyarországon, Magyarországot, pedig a világban...

Horn Péter a Kaposvári Egyetem tanára előadásában kifejtette, hogy a mezőgazdaság jövője az összefogásban rejlik. Nem csak hazánkban, de az egész világon látni kell, hogy a hagyományos értelembe, és hagyományos méretben értelmezett családi gazdaságoknak nincs jövője. Az Egyesült Államokban az elmúlt 35 évben például nagyjából 30 szorosára nőtt az egy egységben gondozott sertések száma.

Középkor, Monarchia, és a második világháború utáni évtizedek; ez a három időszak, amikor a magyar agrárgazdaság, nemcsak hogy fejlett volt, hanem Európa élvonalába tartozott  – hallhattuk az egyetem volt rektorától. Az agrárgazdaság legnagyobb ellensége a túlpolitizálás, amikor az ágazatban nem teszünk különbséget az agrárvállalkozók között, a gazdaság mérete alapján.

Ezek mellett nagyon fontos feladatunk, a vízgazdálkodás kérdésének napirenden tartása, ami leválaszthatatlan az alaptémánktól, hiszen az agrárgazdaság elképzelhetetlen egy megfelelő vízstratégia nélkül. Az egyik nagy lehetőség az öntözésben rejlik. Legalább félmillió hektárt lehetne öntözni a Dunából vett vízzel, és ez még csak az egyik nagy folyónk. Ne felejtsük el, hazánk az egyetlen ország, amelyik kétszer annyit költött egy meg nem épített gátra, mint amennyibe annak a megépítése került volna – hallhattuk Horn Pétertől, aki a tavalyi évben nem véletlenül nyerte el a Príma Primissima díjat.

A professzor kifejtette, Magyarország nem úszhatja meg, hogy liberálisabban engedje be a külföldi tőkét, aminek viszont egyértelműen az lesz a következménye, hogy radikálisan megerősödik az agrárgazdaság. Ezt a döntést Európának is meg kellett hoznia, most rajtunk a sor.

Harangozó Gábor arról beszélt, hogy talán nem véletlen, hogy azokon a területeken, ahol szeretnének tenni egy szebb jövőért, ott már most is látszanak a fejlődés első hajtásai. Vizsgáljuk meg – mondta a volt európai parlamenti képviselő – hogy mik azok a területek, ahol bővíteni lehet a falvakban a foglalkoztatást! Ennek megfelelő elindítója az „Út a munkához” program, amely már most mutatja eredményeit, de ez csak a kezdet. Három terület van, ahol nagyobb létszámú munkaerő foglalkoztatható: lokális erőművek, például: biomassza erőmű, amivel kiváltható a fosszilis energiahordozók egy jelentős része; a másik a lakhatáshoz köthető beruházások, amibe beleértendő az emberi életre alkalmatlan (cigány)telepek felszámolása is; a harmadik pedig a mezőgazdasághoz köthető vállalkozások. A mezőgazdaságnál a felfutás elképzelhetetlen a szövetkezeti forma újraértelmezése és felélesztése nélkül.

Lendvai  Ildikó, a szocialista párt elnöke a munkaviszony újraértelmezéséről beszélt, kiemelte, hogy elengedhetetlen, hogy a társadalmilag fontos feladatokat az állam munkaviszonyként tudja elfogadni. Ilyen a betegápolás, vagy akár a gyermekneveléshez köthető tevékenységek. Elsősorban szociális jellegű feladatok elismeréséről kell beszélnünk – mondta Lendvai.

Aki általában bezárkózást kínál az országnak, az bezárkózást ígér a falunak. Ha minden szintem megmaradunk ennél a bezárkózásnál, akkor konzerváljuk a jelenlegi társadalmi különbségeket. El kell dönteni, hogy elfogadjuk-e, hogy a társadalomnak csak a felsőbb rétegeit fejlesztjük és jutatjuk előnyökhöz, esélyhez, vagy mindenkit, aki tenni akar a saját boldogulásáért, mi szocialisták az utóbbi megoldást támogatjuk.

Egyértelműen látszik, hogy a Fidesz által támogatott Svéd nyugdíj modell is elsősorban a falusi nyugdíjasoknak jelent radikális jövedelemcsökkenést – hallhattuk a pártelnöktől. A 70 éves nyugdíjjogosultsági korhatár pedig egy olyan arrogáns támadás a ma még aktív dolgozókkal szemben, ami már szinte értelmezhetetlen.

Csak globális megközelítésben lehet a lokális településfejlesztést kezelni – mondta Kolber István. A hagyományosan átöröklődő tudás megváltozott az elmúlt évtizedekben. Az új igények új megoldásokat kívánnak.

Pásztói András csatlakozva a többiekhez, azt tartotta fontosnak, hogy a problémák megoldásához képesek legyünk rendszerben gondolkodni. Az egyénieskedés nem viszi előre a közösségeket, mivel képtelen valós megoldást kínálni, még az önálló igényekre is, hiszen ne feledjük –  mondta a politikus, hogy valóban minden mindennel összefügg.

A konferenciáról összességében elmondható, hogy bár egy viszonylag száraz témát taglalt, mégis élvezetes volt a megjelentettek számára. A belvárosi helyszín teltházas közönsége elégedetten távozhatott, hiszen olyan információval gazdagodtak, melyek talán nem a mindennapi életre adnak választ, de mindenképen mutatják, hogy létezik megoldás a vidék felzárkóztatására.