 Márciusban, immár hivatalos jelöltként találkozott Lamperth Mónika az érdeklődőkkel a 48-as ifjúság úti könyvtárban. Bár a könyvtár dolgozói mindent megtettek, hogy a lehető legtöbb szabad hellyel rendelkezzenek a fórumra, így is nehéz volt jó helyet találni szerda este. Bár sokan mondják, hogy az embereknek elment a kedvük a politikától, gyanítom, hogy még így is sokkal több vendége volt a helynek, mint amikor a legkihasználtabb normál körülmények között.
A lakossági fórumon – csak úgy mint rendesen – megjelentek a politikussal szimpatizálók csakúgy, mint a Fidesz és a Jobbik potenciális szavazói is. Aki figyelemmel kísérte eleddig az ilyen típusú rendezvényeket, az tudhatja, hogy a témák nagyjából állandóak, így túl sok meglepetéssel ez az este sem kecsegtetett. Aki viszont tüzetesebben megnézte a fórumra érkezőket, az talán sejthetett valamit, mivel ezen az estén felülreprezentáltak voltak – mind aktív, mind inaktív szinten – a pedagógusok. Ennek megfelelően ez alkalommal a korábbinál nagyobb szerep jutott közoktatásnak és ezen keresztül a közalkalmazottak helyzetének. Érthetően a nyugdíjasok helyzete is kiemelt szerepet kapott, ma azonban mégsem ezen volt a fő hangsúly.
Nagyjából a 2002-es közalkalmazotti béremelés óta folyik a vita arról, hogy az 50 százalékos emelés, valójában mekkora mértékű bérnövekedésnek is felel meg. Az elmúlt nyolc év, úgy tűnik, hogy erre a kérésre nem mindenkinek tudott választ adni. Lamperth egyik, egyértelműen a Fidesz táborához sorolható vendége számára is ez volt az este legfontosabb kérdése, mert mint megfogalmazta, ő legfeljebb 27 és fél százalékot kapott. Valószínű, hogy ez ma is érzékeny téma – főleg az érintettek között – mert Lamperthnek nem volt lehetősége válaszolni, mivel több, akkortájt szintén pedagógusként dolgozó vendég azonnal a kormány álláspontja mellé állt, miszerint megtörtént az 50 százalékos béremelés. A felszólalók megemlítették, hogy valóban átlagos emelésről kell beszélni, de mint mondták, ekkora különbség biztosan nem volt, és a félreértést biztosan az okozta, hogy a kritikát megfogalmazónak – mint mondták – magas volt a bérén belül a különböző plusz juttatások aránya, mert az emelés az alapbérre vonatkozott.
Szintén szóba került a tankötelezettség. Többen fogalmaztak úgy, hogy a szakképzésben résztvevők elsősorban szakmai tudásra és a gyakorlat megszerzésére vágynak, miközben a jelenlegi rendszer évekre leköti őket az elméleti oktatás szintjén. Lampert szerint lehet vitázni arról, hogy milyen irányba kell továbbfejleszteni a rendszert, de mindenképpen fontos, hogy a szakmák megszerzése igazi perspektívát jelentsen, amihez viszont elengedhetetlen, hogy megszűnjön az a téves beidegződés, miszerint az okos, értékes ember diplomát szerez, a buta, haszontalan pedig szakmát tanul. A politikus szerint sajnos már nem az a cél, hogy megtartsák a szakmunkások megbecsülését, hanem az, hogy visszaadják azt. Éreznünk kell – mondta – hogy mennyire fontos volt a rendszerváltás után, hogy ne csak a korábban megszokott zárt csoport érezze úgy, hogy joga van az értelmiségi réteghez tartozni; azonban időközben elvétettük az arányokat, ami pedig ellehetetleníti a gazdaság fejlődését. Ne feledjük el – emelte ki a képviselő – hogy a termelő vállalkozások elsőként arra kíváncsiak, hogy a kiválasztott település és környéke, képes-e kielégíteni a munkaerőigényeiket.
A fórum összességében sokaknak okozott meglepetést, hiszen a megjelentek többsége – pártpreferenciától függetlenül – a szakmai kérdésekben jellemzően egyetértett Lamperth gondolataival, ami összességében akár a kormány sikerének is tekinthető.
A Jobbak lopnak?
Egy érdekes néma intermezzo tette még érdekesebbé a fórumot a hátsó sorokban helyet foglalók számára. Miközben a két, hovatartozását nem titkoló Jobbikos aktivista, először zavarba jött attól, hogy egy korán távozó Lamperth szimpatizáns a kezükbe nyomott egy kitöltött ajánlószelvényt, a végére egyáltalán nem pirultak el, amikor „csendben” kiosontak vele a könyvtárból. Úgy tűnik, hiába a nyilvántartásba vétel, mégsem érzik annyira a támogatást, ha így akarnak –amúgy számukra használhatatlan – ajánláshoz jutni.
Persze az is lehet, hogy egy éppen kezdődő gyűjtőszenvedély kialakulásának lehettünk szemtanúi. Ez esetben viszont Lamperth Mónikának nem árt figyelnie az értékeire, hátha legközelebb a piros pöttyös bögrét akarják megszerezni tőle. Valószínű, hogy jól mutatna a piros-fehér csíkos abroszon, a Szebb jövőt feliratú szalvéta mellett. |
